A tagolt tájnak és a változatos éghajlati adottságoknak köszönhetően a könnyed pezsgőtől kezdve a testes vörösboron át a nemes édesborokig szinte az összes lehetséges borstílus megtalálható Magyarországon, s ezt a sokféleséget a világfajták és őshonos szőlőfajták egyensúlya teszi még izgalmasabbá. A világfajták élén a Cabernet Sauvignon, a Cabernet Franc, és a Merlot áll, de egyre divatosabb a Pinot Noir is, míg a fehér világfajták közül a Chardonnay, a Sauvignon Blanc, a Pinot Gris, azaz Szürkebarát (mely szinte már őshonos fajtának számít), a kétféle Muskotály és a Tramini terjedt el. Ugyancsak népszerűek a közép-európai fajták, élükön a Kékfrankossal, mely a legnagyobb termőterülettel rendelkező kékszőlő, és a házasítások leggyakoribb alapbora, nyomában a Zwigelttel, a Kékoportóval és a balkáni kadarkával. A regionális fehérszőlők királynője az Olaszrizling (melyet felénk csak rizlingként ismernek, s amelynek semmi köze a rajnai rizlinghez). S aztán van egy jó tucat őshonos fajta, mellyel Magyarországon és a Kárpát-medencén kívül nem találkozni: a Furmint, a Hárslevelű, a Kéknyelű, a Juhfark, az Irsai Olivér, a Cserszegi Fűszeres, a Királyleányka, a Leányka, melyek hozzáértő és gondos kezekben élvezetes és izgalmas borokat adnak. Olyan titkos természeti kincs ez, amilyennel kevés ország rendelkezik . s üde színfoltot jelenthet a világfajták kissé egyhangú tengerében.
Részlet Bárány István, A magyar bor című könyvéből.
|