Kékoportó /portugieser /

Portugál eredetét sokan vitatják, egyesek osztrák fajtának tartják. Magyarországra valószínűleg a sógorok hozták. Korai érésű, bőtermő, fagyra, rothadására hajlamos, a szárazságot jól tűri. Bora lágy, színben és extraktban nem túl gazdag.
A kékoportó ma a frissességet, a fiatalos stílust képviseli, nem véletlen, hogy Villányban a magyar 'bozsolét', a Márton napi újbort kékoportóból készítik. Népszerűségét a könnyedségének, egyszerűségének köszönheti, hiszen a savai simák, a tanninok puhák, egyszóval a kékopit jól esik inni, bárhol, bármikor.
Mivel a friss 'opit' Márton napján hozzák forgalomba, amikor libás ételeket is fogyasztunk, próbáljuk ki friss libatepertővel, fokhagymás, párolt libamellel, ludaskásával. Márton nap után pedig a nem túl fűszeres, hétköznapi ételekhez, pizzához, fiatal sajtokhoz ajánlott.