Budai zöld

Hungarikum. Korábban a budai szőlőkben is kedvelt volt - ahogy a neve is utal rá -, de azokat a területeket mostanra elfoglalta a város. Bőven terem, nagy, tömött fürtjei vannak, a savai élesek, hosszú ideig olyanok is maradnak, ez a bor eltarthatóságát növeli. A filoxéra vész után a szőlőrekonstrukció során az állam a fehérszőlők telepítését támogatta Badacsonyban, így a Budai zöld meghatározó lett Badacsonyban.
A szőlőrekonstrukció következtében 1945 után már 8 engedélyezett fehérszőlőfajta volt Badacsonyban. Ezek közül a két legmeghatározóbb szőlőfajta a kéknyelű és a budai zöld közül csak az előbbi volt engedélyezve, a budai zöld nem. Ez azt jelentette, hogy a budai zöldet önállóan nem lehetett forgalomba hozni, tehát a két fajtát együtt, házasítva hozták forgalomba. Mivel a budai zöld nélkül a kéknyelű nem létezhetett, ezért a gazdák a két fajtát egymás mellé ültették és együtt nevelték őket. (pl.: egy sor kéknyelű, egy sor budai).
A budai zöld az évek folyamán harmonikus, kerek borrá válik, a hozzá illő ételeket pedig ennek megfelelően kell megválasztani. A sok, kis apró savak nem bírják el a túl nehéz, zsíros ételeket, inkább a light, nem túl fűszeres ízeket válaszuk a budai zöld mellé.